Ráckevén a múzeumalapítás gondolata először az 1870-es években vetődött fel, amikor Ludaics Miksa járásbíró magángyűjteményt hozott létre. A századfordulón, a gátépítési munkák során előkerült gazdag bronzkori régészeti leletek sürgették a múzeum megteremtését. Anyagi erők híján azonban csak igény maradt, mint ahogy az „Árpád-céh” által kezdeményezett, személyhez kötött múzeumalapítási kísérletből is csak magángyűjtemény született az 1930-as években.
Az anyag a községháza tanácstermében már látható volt, de Babirák József halála után, a II. világháború zivatarában a gyűjtemény szétszóródott. Az 1940-es évek második felében Tamássy Andor jegyző szorgalmazta a múzeum ügyét, de eredménytelenül. 1953-ban Pataki Ferenc iskolaigazgató vezetésével folyt a gyűjtés, a Gimnáziumban pedig 1954–1955 folyamán Sáfár Sándor hozott létre értékes néprajzi gyűjteményt.
1961-ben a Művelődési Minisztérium engedélyt adott a múzeum létesítésére és a romos Savoyai-kastélyban jelöltek ki egyetlen helyiséget e célra. Valójában nem is múzeumi intézményre, hanem helytörténeti kiállítás engedélyezésére gondoltak a kérelmezők. Dr. Kovács József gimnáziumi tanár, a Műemléki Albizottság titkára az általa vezetett honismereti szakkör tagjaival lázas gyűjtőmunkába kezdett. A Minisztérium 1962. szeptember 26-án engedélyezte a helytörténeti jellegű Árpád Múzeum működését. A romos kastély múzeumi helyiségét a helyi kisiparosok hozták rendbe társadalmi munkában. Bár a múzeum további helyiségek birtokába jutott, a romos, fűtetlen épület nem volt alkalmas múzeumi célra. Dr. Kovács József, a múzeum tiszteletdíjas vezetője azonban elszántan küzdött a kastély helyreállításáért, a kastélymúzeum létrehozásáért, a múzeum felügyeletével bemutatott vízimalom megmentéséért. 1967. augusztus 31-én Dr. Kovács József más munkaterületre távozott. Ekkor feleségének adta át a múzeum vezetését, aki 1968. december 31-ig, a család Ráckevéről való elköltözéséig gondozta a gyűjteményt. 1969. január 15-én a Ráckevén élő Fegyó János, a budapesti Legújabbkori Történeti Múzeum tudományos munkatársa vette át a gyűjteményt, s gondozta immár tájmúzeumként.
1970-ben megkezdődött a kastély helyreállítása, de a szállodává alakuló épületben nem jutott hely a múzeumnak. Évekig tartó küzdelem során sikerült elérni, hogy a megszüntetés helyett, nem kis anyagi áldozatok árán, egy átépítésre váró, önálló épületbe költözhessék a gyűjtemény.
A Kossuth Lajos u. 34. sz. alatti kétszintes épületet 1921-ben Münich Jenő építtette Sebestyén Lóránd tervei alapján családi háznak és nyomdaműhelynek. A nyomdát és a házat 1953-ban államosították és a rendőrség költözött az épületbe. 1975-ben a rendőrőrs számára másutt épült objektum, így elköltözött onnan. Az épület a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága tulajdonába került. A szűkös múzeumi költségvetési keretből finanszírozott átépítés több mint egy évtizedig tartott.
- november 22-én nyitotta meg kapuit az új épületben az állandó kiállítás „Fejezetek a Duna menti múltból” címmel, ahol végre láthatóvá vált a gyűjtemény egy része.
Az építkezés és kiállítás rendezés tizenkét évében a múzeum változatlanul egy fő tiszteletdíjas múzeumvezetővel működött. Áttörést az 1992. év hozott. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága elodázhatatlannak látta a megye déli részének fejlesztését: 1992. december 22-én kelt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium működési engedélye, amely immár tájmúzeumként határozta meg az intézményt, amely, mivel biztosították a személyi fejlesztést, új – régész, néprajzos, adminisztrátor-gyűjteménykezelő – munkatársakkal gyarapodott. 1993. szeptember 1-én a tiszteletdíjas múzeumvezető is függetlenített múzeumigazgatói kinevezést kapott: Fegyó János haláláig, 1999-ig dolgozott odaadással a ráckevei múzeumért.
Utódja Jáki Réka néprajzos-muzeológus lett, aki lebontatta a 13 éves állandó kiállítást és 2002-ben „Valaki kell, hogy őrizzen” címmel új állandó kiállítást tervezett és rendezett a földszintre és a lépcsőházba a város különleges történelmi múltjáról, a Duna meghatározó szerepéről.
A múzeum történeti, régészeti, néprajzi, képzőművészeti és iparművészeti időszakos tárlatoknak ad helyet évente hat-hét alkalommal az emeleti szinten, jelentősen növelve ezzel a múzeum látogatottságát.
2007-ben megyei átszervezések következtében a múzeum sorsa ismét fordult, a Kulturális és Oktatási Minisztérium átsorolta a „muzeális gyűjtemény és kiállítóhely” kategóriába, megmentve ezáltal a szorosabb költségvetéssel működő múzeumot, amely innentől „Árpád” Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely névvel töltötte be ugyanazt a meghatározó kulturális közgyűjteményi szerepet és feladatot a városban és a térségben, mint immáron közel fél évszázada. 2013. januárjától pedig a megyei múzeumi szervezetek feloszlásával Ráckeve Város Önkormányzata lett a fenntartó, és közös erőfeszítéssel 2015. novemberében visszakaptuk ismét a területi múzeumi rangunkat, újra a múzeum szakmai fennhatósága alá tartozik hat település és közigazgatási területei (Lórév, Makád, Szigetbecse, Szigetszentmárton, Szigetújfalu, Szigetcsép és Ráckeve).
A 21. század múzeumai már művészettörténeti, oktatási és szabadidős feladatokat is ellátnak, de a múzeumi szakma még mindig azt tartja a legfontosabbnak, hogy egy múzeum a nemzeti tudat, a közös történelmi, helytörténeti múlt, hagyományaink és szokásaink, a vizuális-művészeti megmutatkozás kitüntetett helyszíne legyen. A múzeum olyan emlékeket, tárgyakat őriz, amelyeknek formai, esztétikai minősége mellett a története is jelentős értékképző elem.
